Mit ne mondjak én is emberből vagyok, van hogy elrontom az ételt így történt ez tegnap is.
Hétfői napon este megkérdeztem férjem, „már megint mi a pikulát főzzek?” Szokásos válasz helyett, amit mindannyian ismerünk, lehajolt a fagyasztóba és elővette a szavas combot. Ki is találtam, legyen belőle pörkölt, nokedlivel, úgy is rég volt-gondoltam magamban.
Már a hús szeletelésekor éreztem, hogy furcsa az illata, de mivel nem gyakran van szarvas hús a konyhámban nem tulajdonítottam neki figyelmet. Szokásomhoz híven a szavatossági időt sem lestem meg.
Boldog voltam a hús omlós,puha. Na de mitől van paradicsom íze, kissé savanykás. Párom meg is jegyezte, „nem kellett volna bele ennyi paradicsom, de hát nem is tettem bele”. Azért nehezen megettünk 1-1 tányérral, tisztázva, hogy borzalmas lett az ebéd.
Volt egy megérzésem, hogy főzzek mást is, így csináltam halrudat, sült krumplit. Megérzéssel kapcsolatban ajánlom egyik cikkem.
Este párom már megnézte a szavatossági/fogyaszthatósági időt. Hát a fene egye meg, romlott volt a hús.
Ne essetek ugyan abba a hibába, mint én, mindig nézzétek meg a dátumot, még a húsokon is.
Volt már többször, hogy elsóztam, túl borsoztam, túl paprikáztam a pörköltet, de ilyen tán még sosem esett meg velem, hogy egy romlott húst használjak fel. Nem olyan nehéz elrontani egy ételt, de hogy ne vegyem észre még főzés közben sem, az már röhejes inkább.