Bevallom habár drága volt, kevés volt az idő, de így is megérte. Mindenkinek szívből ajánlom a Hotek Silvanust Visegrádon.
Ez egy wellnes hotel. Van nem egy, nem két medencéjük, masszázs, kozmetika, szauna. Bár utóbbiakat nem próbáltuk, szuperül éreztük magunkat, mind mi felnőttek, mind a gyerekek.
Aggódtam, hogy későn érünk oda, hiszen háromtól lehetett bejelentkezni, párom meg kettőkor ért haza. De nem bántuk meg a késői indulást sem, hiszen a gyerekek legalább kipihentek voltak. 16:00 órási Váci komppal mentünk át Tahira, majd onnan autóval. Bár Lalika ódzkodott a hajótól, nagyon tetszett neki.
A szoba nagyszerű volt, és annak ellenére, hogy nem kértem gyermekágyat, hiszen vittük a sajátunkat, kaptunk mégis. Persze párom hamar megtalálta a minibárt, de nem fogyasztottunk, hisz azért az árak nem a földön jártak.
Gyerekek top kedvence az egész nyaraláson a bidé volt, hiszen ezt elérték, víz is jött belőle, pocsoltak, sőt a nevetési biztosítékom az verte ki, amikor a kisfiunk ott akart fogat mosni. Persze ezután inkább elzárta benne a vizet apuka, de ennek ellenére is elég érdekes volt a kicsiknek.
A vacsora, reggeli svédasztalos volt és isteni. Minimum 8-10 ételből lehetett választani, és persze gyümölcsök sokasága is volt, amit Tinus imádott. Lalikának a sütik tetszettek nagyon. Páromnak a szombati vacsora, mikor ugyanis borjúpörköltet evett. Nos, hogy az én kedvencem mi volt? MINDEN IS!
Kirándulni is volt időnk, hisz nem volt messze a Visegrádi fellegvár. Ami borzasztóan sok lépcsős, de viszont ámbrándosan gyönyörű kilátása van. Minimum két órát voltunk ott. A gyerekek szuperül bírták a rengeteg lépcsőt, élvezték ők is. Persze utánna elmentünk ebédelni, majd a hotelban aludni egy nagyot.
Összességében a gyerekek jól viselkedtek, jól érezték magukat. Lalika annyira, hogy amikor hazaértünk kiverte a hisztit, hogy nem akar itthon lenni. Igaz fárasztó volt ez a péntek-szombat-vasárnap, nagyon feltudtam töltődni lelkileg. Maga a hotel precíz, diszkrét, és rettentően kedves mindenki. Még a vendégek is.
Ha vannak olyanok akik félnek megindulni két gyerekkel nyaralni, ne tegyétek. Nem kell félni. Jól fogjátok magatokat érezni. Ennyi kell a családnak.
Bevallom megrémít így fél év után is a tudat, hogy autizmus gyanúval szaladgálunk ide-oda.
Voltunk azóta hallásvizsgálaton, Vácon, ahol ugyanis hidegzuhanyként ért minket, hogy nem hall jól.
Bizony, amíg mi a szülei, nagyszülei azt gondoltuk hallásával nincs gond, úgy néz ki mégis van. Persze néha, amolyan süket fülekre találtunk, de melyik gyerek nem játsza ezt el?! Dobhártyák, mandulák épek, de viszont a hallásvizsgálat alapján bal fülére alig hall. Persze azonnal, sürgősen továbbirányítva Pestre, Heim Pál Kórházba, ahova 21.-re kaptunk időpontot.
Szülői konzultáció a pszichiáternél
Bevallom bizakodó voltam, hogy elzavar, mondván nincs ezzel a gyerekkel semmi baj. Mindezidáig. Hidegzuhanyként ért, újfent a mondat: „Hajlamos lehet az autizmusra. Erős a gyanú.” Persze abban maradtunk, szeretné látni a gyermeket két alkalommal, megismerné, megfigyelné, felmérné a helyzetet. Én, mint szülő bizakodom, hogy addigra a beszéd beindul nála. Hiszen azóta sem beszél, pedig bizony már három éves nagy fiú. Aki megkezdte az óvodát. Javasolt számára TSMT torna, melyről korábban már tájékozódtam, de mivel nem javasolták, egyetlen szakember sem, így nem kezdtük meg.
Óvoda hozzáállása
Jaj drága olvasóim! Lenne mit taglalnom, bizonyára sokan tudjátok melyik óvodába kezdett Lali járni, hiszen integrálhatónak tekintették Pesten. Bevallom többet, nagyobb szakértelmet vártam, hiszen mindig olyan bájosan foglalkoztak Lalival a látogatások során, de hát ez beszoktatáskor másképp volt.
Persze vannak problémák a gyermekemmel, nem tagadom, nehezebb vele. De nem hinném, hogy az ő érdeke az lenne, hogy húzzuk-vonjuk a beszoktatást amíg csak lehet. Ismerem a gyermekem, számára az a legjobb, mihamarabb beszokik az új napirendbe, közösségbe. De az óvoda nem így gondolja, mellette kijelentve, semmibe véve családi életünk, a hugicát, Tinát. Hiszen ő egy éves, nem tudom kire bízni. Lehet a nagyszülőkkel dobálkozni, meg apukával, de mindenki dolgozik, és apuka utolsó szabadnapjait vette ki a beszoktatásra, melyet az óvónő semmibe vett.
Persze vannak pozitívumok is, hiszen Lali szeret menni, hamar megtanulta a reggeli rutint, cipőátvétel, pisilés, kézmosás. És imád játszani az új óvónénivel, akivel úgy veszem észre szimpatizál. S persze mivel Lali nem csúnya kisfiú az egyik kislány is kiszemelte.
Első nap az oviban.Ő választotta az ovis táskát, belepakolt, hordja büszkén.Érdeklődve figyeli, ahogy mások játszanak, szívesen becsatlakozott.
Ezt a cikket hónapok óta fontolgatom, megírjam, vagy sem. Bántsak meg számomra esetleg fontos személyeket, vagy sem? Hát most megteszem.
Borul a bili
Számomra akkor borult ki igazán a bili, amikor a kisfiam és az én szülinapom volt. Nem is olyan rég. Augusztus 21. Mivel amúgy is szombatra esett nem igazán kellett ide-oda egyeztetni, jelezni, hogy mikor is tartjuk. Persze, amikor semmi visszajelzést, vagy elutasítást kaptam számomra fontos személyektől, bevallom nem csak magamra gondoltam, hanem hogy a három éves szülinapján a fiamnak, nem lesz egy gyerek sem. Végül persze volt 1-2 gyerek a családból, de amolyan muszájnak tűnt, hogy eljöttek. Persze nagyon jól esett, hogy utolsó percben meggondolták magukat, nagyon jól telt az a két nap amíg itt voltak. De azt is bevallom, nem csak szülinapunk napján voltam kiakadva, nem csak akkor sírtam ám. Bizony, a 22.-ik szülinapom és az azelötti napokat végigsírtam, hogy rám senki sem kiváncsi. Egy barátom nem vette a fáradtságot, de ez még hagyján, a családtagjaim rám nem emelték a telefont. Nagyot csalódtam, mind rossz, mind jó értelemben. Kellett ez a pofon már, hogy rájöjjek kiknek is vagyok fontos. Anyósom, apósom nagyobb fáradtságot vett, mint bárki, álmaim ajándékát kaptam tőlük, egy Dominikás törölközőt. Párom is kitett magáért, tudom, hiába ő volt a szervező, nem ő tehet arról, hogy mondhatni mindenki szarik a fejünkre, álmaim táskáját kaptam meg tőle. Anyukámék is, és mindenki vette a fáradtságot, hogy a lehető legjobb ajándékot kapjam mind én, mind a kisfiam.
Garfield torta, mert ez a kedvenc meséje.Pináta, ami hatalmas szórakozás volt, neki.
Bevallom diadalmasan, nem ez volt az első kiborulásom, mivel kislányunk első szülinapja is semmibe volt véve családom, barátaim részéről. Kifogások, nem érek rá, elutazom, fáj a hajam, ilyesmik. A karácsonyok, egyéb ünnepek is, rá kellett jöjjek, már nem olyanok, mint mikor kicsi voltam, hisz nem jönnek, nem esznek, nincs dínom-dánom, szívvel teli ajándékozás, kirándulás.
Lehet nyafogásnak tűnik, de egy egykor nagyon is összetartó család hullik szét, melybe beleszülettem. S bizony legkisebb testvér gyanánt, mindig a legjobbat, legszebbet remélem, de sokszor mindhiába. Lehet, hogy anyuci meg apuci kinyalja a fenekem, de bizony én itt vagyok, párommal, családommal, mi itt vagyunk, segítünk ahol csak tudunk szüleimnek. Mindig próbálom összeterelni a testvériséget, mely kincs. De hiába, hiszen másokban akaraterő nincs. Én hónapok óta megyek, utazom kisgyermekeimmel 100-150km-t, a 1-2 hónapos picibabámmal akkoriban, hogy láthassam őket, pár havonta rászánom értékes időm, családom értékes idejét, hogy hiányzó láncszemeit a családnak összehozzam.
Belefáradtam, s innentől nem erőlködöm, majd bizonygathatnak. Hiába család, hiába keresztszülő, ha afelől, hogy mi, hogyan érzünk, hogyan vagyunk, nem érdeklődik. Amilyet adsz, olyat kapsz, s eddig én kitettem magamért, szülinapokra mentem, látogattam, amit tudtam megtettem, üzeneteket hagytam, melyre választ nem kaptam, s már nem is fogok.
Lelki világom berobban, s már tisztábban látok, mint valaha eddig. Azt a családot, amibe beleszületsz nem választhatod, mondja mindig egy jóbarát, de azt nem említi, hogy mégis egyik legfontosabbak maradnak számodra mindig.
Igaz egy nappal megkésve, rengeteget agyalva mit is írjak, mit is mondhatnék, de megíródik ez a számomra igen fontos cikk.
Nos legyen bár a szoptatás világnapja, de elismerek minden anyát aki egyeltalán táplalja gyermekét. Legyen az anyatej, tápszer, pépes étkezés, falatkás étkezés.
Nos két gyermekes anyaként tapasztaltam viszonylag sok mindent.
Mai napig hálát adok az égnek, hogy elég kitartóak voltunk kisfiammal. Igaz nehezen indult a szoptatás, már a kórházban is nehezen ment. De 7 teljes hónapig tudtam szoptatni. Azután is leginkább egy válltól újjig való gipszem miatt utasította el, hiszen kényelmetlen volt neki is, nekem, hiszen nem fért oda anyához. Kislányomat sajnos, nem sajnos csak három hónapig tudtam szoptatni, majd elutasított. Próbáltam minden erőmmel kitartani, de nem hízott, nem evett, rengeteget sírt. Pedig a kórházban sokkal ügyesebb volt, mint a fiúnk. Rengeteg tanácsot kaptam már szoptató, tapasztalt anyáktól, tanácsadóktól is. Rengeteget küzdöttem mellcsomósodással, rengeteget sírtam. Igaz nehezen fogadtam el a tápszeres táplálást, de mellette megnyugvást adott, hogy oly sok sírás, éhség után már tudtam, jól lakott a babám.
Minden tiszteletem azoknak az anyáknak, akik még szoptatás mellett tudnak fejni, s ezzel más gyermekeken is segítenek. Bevallom ideig én is segítettem több örökbefogadott gyermeknek, s édesanyjuknak.
Ne feledjétek! Egy édesanya mindig a legjobbat akarja gyermekének!
A szoptatás fáj.
A szoptatás a lehető legjobb anyának-babának.
A szoptatás megpróbáltató, nehéz.
A szoptatás hosszú távú védelmet nyújt babádnak.
Semmihez sem fogható érzés.
Csökkenti a rák kockázatát.
Kalóriaégető.
Gyorsabb lehet a szülés utáni felépülés.
A szoptatást bárhol-bármikor megtudod oldani, csak a határaidtól függ.
Taglalom, miket tapasztaltunk, készülődés az ovira.
Fejlesztés
Bevallom sokat köszönhetünk a fejlesztésnek. Minden héten jártunk 1 órát. Igaz az elején félt, sőt sírt is. Az utolsó foglalkozáson hatalmas örömmel adta oda a fejlesztőnek a virágcsokrot. Ezzel jeleztük tiszteletünket, és tudattuk Lalival, hogy bizony nem találkozunk többet Anikó nénivel.
Rengeteget fejlődött, nem fél már a játszótéren, mer mászókázni, csúzdázni akár egyedül is. Persze jobban igényli, hogy ott legyünk vele. A fejlesztésnek köszönhetően pápát mondtunk az utazás közbeni pelusnak, bizony már csak estére kell. Próbálkozik szavakat mondani, de persze kicsit lusta. Marad a hümmögés. Megtanulta, hogyan kell mutatni, hogy kérem. Ezzel azért kicsit könnyebb, igaz csak mi meg a nagyszülők tudják mit jelent, más még nem igen figyelt fel erre a jelre. Megtanult kicsit tovább odafigyelni dolgokra, legfőképp arra, hogy most már néha mi is tudunk vele mondjuk építő kockázni. Vagyis nem csapong annyira a játékok közt.
Ami viszont fejlesztés óta előjött az éjszakai kelések. Nappali alváskor semmi gond. Esti elalvással is nagyon ritkán van gond, mondjuk, hogy magyaráz, hümmög, avagy be nem áll a szája. Na de eltelik x óra hossza és sikítva, visítva, toporzékolva kel fel. Ilyenkor csak az segít, ha valamelyikünk vele alszik. Remélem lassan három hónap után javul ez is.
Igaz tesóval, aki egy éves néha még vadul játszik, inkább apáskodik, neveli. Tudom viccesen hangzik. Plusz persze féltékenyek is egymásra, de ezen kívül jól összehangolva élnek. Ugyan akkor esznek, isznak, alszanak. Kell ennél jobb? Persze ugyan akkor kellnek is néha.
Ovira készülve
Sok mese, mondóka, beszélgetés folyik a mindennapjainkban az oviról. Mindig mondjuk milyen jó lesz. Meg, hogy a szülinapja után alszunk párat és megy oviba. Kedvenc meséje a Bogyó és Babócából az óvodás mese. Együtt választottunk menő ruhákat, cipőt, sapkát, esernyőt az oviba, imádta ezt a bevásárlás túrát is. Igaz vannak amiket utólag tudunk beszerezni, de azt is ő vele fogjuk, ő fogja kiválasztani mi tetszik neki, mondjuk az ágyneműből.
Igaz kissé tartok a beszoktatástól, meg ettől a covid és kormányrendeletek dologtól. De remélem az óvoda megadja a kellő löketet neki mind beszédben, mind evés terén.
Pszichiáter-diagnózis
Szeptemberben fogunk menni szülői megbeszélésre egy ilyen gyerekekkel foglalkozó pszichiáterhez. Kissé tartok. Plusz ötven oldalas kérdőívet kell kitölteni Lali szokásairól. Bevallom, szeretnék túl lenni ezen már.
Figyelmetekbe ajánlom a legutóbbi cikkeim a témában
Ez nem egy mindennapi cikk lesz. Leginkább vágyainkról, vállalkozás elindításról lesz szó.
Nos bizonyára egyszer mindenki besokall attól, hogy a főnöke nemtörődöm, esetleg bunkó paraszt. Bizony, ilyen csúnyán mondva.
Igaz csak gyakorlati hely gyanánt tanultam, tapasztaltam, milyen az, ha főnököd van. Őszintén, jobb szeretem, ha megmondják mit csináljak, de már akkor is megtanultam, hogy ha kezdő vagy, esetleg tanuló, akkor mutyi munkát kapsz. Cipeld a rekeszt, pucold a hagymát, mosogass. Felszolgáló gyanánt ilyesmikkel találkoztam. Már ekkor is sokat agyaltam a vállalkozáson, mind én, mind családom. Sőt ismerősi körömben elég sokan. Leginkább mostanában, úgy 2018-2019 óta foglalkoztat jobban a kérdés, kérdések. Persze párommal elég sokat agyalunk, mi lenne jobb, hiszen ő is a maga ura akar lenni inkább. Volt itt mindenféle mlm, nem részletezem, nálam egyik sem vált be igazán. Pedig mivel mással csalogatnák az embereket, – „Magad ura lehetsz, saját vállalkozást nyithatsz általa”. Lehet én nem voltam elég kitartó vele, de elég sok pénzem buktam.
Így igaz saját vállalkozásomon mai napig, jó pár év után is csak agyalok. Felmerült itt már minden azóta. Óvoda, bölcsöde nyitás, persze számomra elég kivitelezhetetlen lett, de ez mindig is nagy vágy marad. Nem hiába végeztem dajka tanfolyamot is. Mint ahogyan a kávézó nyitás is. Persze a felszolgáló szakma ehez is megvan, de nyilván nem csak ez szükséges hozzá. Esküvőszervezés, fotózás, dekorálással kapcsolatos vállalkozás. Webshop. Mind csak felmerül, majd elindulni az úton nem igazán tudunk. Legfőképp sokmindenben vízválasztó az érettségi hiánya.
Persze, tudom én kis naív azt hittem, meg tán hiszem is, milyen egyszerű ez. Hiszen kezdő tőke, kezdő pénz nélkül nem érünk semmit. Plusz kell ám a tovább képzettség is az elképzeléseinkhez. Igaz kitartóan, meg hisz szeretek írni, elkezdtem a blogot. De pénzhet ebből sem jutok, hisz nem olyan egyszerű két kicsi gyerek mellett ez sem.
De legalább a családban vannak olyanok, akik tudnak tenni álmaikért. Legyen szó kisgépi munkákról, takarításról, saját ruhamárkáról. Ők bizony mertek belevágni, megteszik a lehetetlent is akár.
Reklám, ők így látják
Takarítás. Szinte bárhol, bármikor. Vagyis Kecskemét környékén. Kedves nővérem Nikolett így írta le, miért pont a takarítás mellett döntött.
” Hogy miért épp takarítás? Igazából ezen nem gondolkoztam még. Amit tudok, hogy szeretem a rendezett, tiszta házakat! Három gyermek édesanyjaként is arra törekszem, hogy mindig rend és tisztaság legyen. Fontosnak tartom a rendszerességet. Szeretem látni a munkám gyümölcsét ( persze ez 3 gyermek mellett rövid ideig élvezhető ) , szeretek ezzel örömet szerezni másoknak. Úgymond szívesen segítek abban, hogy igazán élhető, tiszta legyen mások háza. „
Sok év alatt bizony én is láttam munkáit, hallottam róla sok jó tapasztalatot. És bizony igazi rendmániás, mindennek megvan a maga helye. Tiszta szívből merem ajánlani.
Sógornőm Judit is takarítással foglalkozik, igaz, mostanában szerintem inkább újszülöttjükre koncentrál, de bizony őt is szívből merem ajánlani. Debrecen.
Ő így írja le miért pont vállalkozás. Rengeteget dolgozott a múltban, leginkább külföldön beosztottként.
” Első sorban a gyerek miatt, mert így én oszthatom be az időmet. Mindenhol műszakok vannak és gyerek mellett ez a fajta munkarend beoszthatatlan. Másodsorban azért mert ki akartam magam próbálni. A takarítást azért választottam, mert amúgy is szeretem csinálni. És a kreativitásomat itt is ki tudom élni. Jó érzés látni hogy milyenből tudtam “újjat” csinálni. „
Nővérem Regina, akit mindig is úgy ismertem, hogy imád szabad lenni. Így szívből ajánlom akárkinek ruháit, fekérneműit és persze a szezonban a bikiniket. Híresebbnél híresebb modellek hordják a Regina’s Desire ruhákat. Ő így írja le miért épp saját vállalkozás.
” Alapvetően 18 éves korom óta ingatlan értékesítésből élek, amit imádok. Viszont rengeteg kreatív energia maradt még bennem és nagyon vonzott a gondolat hogy saját brand-et teremtsek, főleg miután kétszer is megjártam Las Vegast Miss Tropicbeauty Hungary-ként. Amerikában a versenyen megismerkedtem brand tulajdonosokkal, modellekkel, Hollywoodi színészekkel, énekesekkel és gyűjtöttem a tapasztalatokat az amerikai marketingről. Számomra nagyon izgalmas és érdekes az, hogy teljesen máshogy állnak a brand építéshez mint Európában. Más a módszer, más a megközelítés. Én próbálom az európai értékrendet az amerikai marketing szemléletű brand építéssel ötvözni, egyenlőre úgy látszik ez egy járható út egy új márka bevezetéséhez.Régebben mással terveztettem, varrattam, de eljutottam oda, hogy mára már magam tervezem a teljes kollekciót és minden termék házon belül készül a Regina’s Desire Showroom-ban. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy értékesítőként csak rajtam múlik mennyit keresek, határ a csillagos ég! Értékesítőként mindenért önmagad kell hogy felelősséget vállalj, azonban nem alkalmazotti bér a jutalmad a helytállásért. Nekem bejött, azt hiszem elfelejtettek szólni nekem, hogy rettegni kell attól ha nem kapok fix fizetést. Hihetetlen, hogy mennyi ember retteg attól hogy önmagáért és a családjáért felelősséget vállaljon. Sosem értettem miért elégszenek meg az emberek egy fix fizetéssel, amikor a csillagokat is lehozhatnák az égről, ha akarnák. Tehát válaszolva a kérdésedre, igen, sokkal szabadabbnak érzem magam mintha beosztott lennék!”
Édesapám sok-sok külföldi munka után régi vágyát váltotta valóra. Amikor feltettem neki a kérdést, milyen érzés a saját vállalkozásodat csinálni, csak ennyit válaszolt.
” Egy szóval tudnék erre válaszolni . FANTASZTIKUS! Főleg hogy azt csinálhatom amit szeretek!„
Saját alapítvány
Édesanyám sok-sok évi munka után úgy döntött megalkottja végre saját alapítványát, ami már sok éve működik és mai napig segít a Váci bentlakásos otthon sérült gyermekeinek. Nem kell itt nagy összegekre gondolni, mindig mindenki annyival támogatja az alapítványt, amennyivel éppen megteheti.
Ő így jellemezné, milyen az, ha már nem alkalmazott vagy.
” Nekem felemelő érzés volt. Mintha megszabadulna az ember egy nagy tehertől. Amikor nem az a legfontosabb, hogy megfelelj a főnökök elvárásainak, hanem, hogy megvalósítsd az elképzelésid. igaz, piszok sok elfoglaltsággal jár, s sok egyéb probléma is felmerülhet közben, de tudod, ha megoldod, azzal előbbre jutsz. S ebből neked és a családodnak lesz haszna, és még másoknak is segítesz vele. ”
Így utolsó sorban mindenkinek szívből ajánlom, merjen tenni, merjen kilépni az unalmas hétköznapokból, és merjetek nagyot álmodni. Sosem késő elindítani saját utunkat.
Sokat tudtunk javítani a helyzeten úgy érzem. Megállapította, nem olyan vészes a depresszió, inkább a szorongás. Melyet az vált ki, hogy a gyerekek által nem sokat tudok kimozdulni. De ezt is orvosolni tudtuk részben egy párterápia által.
Összesen 4 alkalommal voltam a Doktor Nőnél. Jól éreztem magam, és viszonylag aktívan, persze bizalmasan eltudtam neki mondani dolgokat. Fontos volt, hogy már telefonbeszélgetés által is bizalmamba engedtem, és ezt nem kihasználva segített rájönni dolgokra. Mások fixen kihasználják, ha a bizalmamba engedem őket. Sajnos. Remélem értitek mire is gondolok.
Az első alkalommal leginkább elmondtam mi is a problémám. Majd azt követően volt egy párterápia, ahol a kompromisszum dolgot tanulmányoztuk, kísérleteztünk úgymond.
Majd volt egy alkalom, amikor férjem ugyan elkísért, de végül csak egyedül mentem be. Ekkor sok mindenre rájöttem. Segítséget kaptam, hogyan vezessem rá dolgokra a párom. S elkezdtem gondolkodni az esetleges bölcsődébe iratáson, hiszen kislányunk még csak egy éves. S a munkába álláson is sokat agyalok, azóta is. Vagy az esetleges érettségizésen, tovább tanuláson.
Majd az utolsó alkalommal, az egy óra helyett fél órát, már barátias hangulatban beszélgettünk, pedig teljesen más egyének vagyunk. Volt ott szó mindenről, álmokról, szakmáról, kis kedvencekről, még kutya tápokról is.
Majd az „óra” végén megbeszéltük, bármi van, keressem nyugodtan. S mivel már bízom benne, tudom, hogy tud segíteni, megigértem magamnak, s családomnak is, ha úgy érzem inkább elmegyek hozzá.
Igen, lehet csak a szívem, lelkem öntöm ki, de akkor is felszabadít.
Valójában rengetegszer gondolkodom el azon, ki is vagyok én? Előző cikkemben taglaltam, mit, hogyan érzek, miket vágnak esetleg a fejemhez. Tettek, cselekedetek, akár bántó szavak. Csak gyűlnek-gyűlnek. Én meg tűrök-tűrök.
Vajon meddig képes tűrni egy normális emberi lény? Úgy gondolom ez függ a szeretet mértékétől is, a ragaszkodástól, a félelemtől talán?
Külsőségek
Csak úgy rombolják sokan a testképem, énképem, önértékelésem, önbecsülésem. Tudni kell alakommal sok mindenben nem vagyok ám elégedett. De legalább ismeretlenek, de még rokonok se kritizálnának.
Legutóbb mellméretem miatt sírtam éppen mosogatás közben. Csinos, toppos, csipkés melltartó. Megkaptam, „meg se nézze nincs méret, nem jó”. Szívem szerint, a törpemellű kicsi kínait kupán vágtam volna. Nem tettem. Tudom csúnya gondolat, dolog ilyet írni.
A másik a súlyom, alakom. Tehetek is róla, meg nem is. Jelenleg jól érzem magam a plus size, hájas pocakommal. Bizony, ha megkérdezitek hány kiló vagyok nem kertelek. 110 azaz száztíz. Jól halljátok, olvassátok. Leadtam 10+ kg-t, most jól érzem így magam. De legalább ne lenne kritika. Mozogj, sportolj, ne egyél, már megint eszel. Sorolhatnám. Reggelig is akár.
Barátság
Ezúton is, az a két személy biztos fogja tudni, hogy róluk van szó. Á-tól C-ettig ( vajon így írják? ) ismernek, ismerik a mindennapjaim, búm-bajom-bánatom. Tán még azt is tudják melyik csokit utálom. Hatalmas hála, mikor jóban-rosszban ott vannak. Ha csak online, de keresnek, írnak. Megvígasztalnak, tanácsot adnak. És persze dühösek velem együtt. Hát nem ilyen egy igazi barát? Rólatok rosszat sose tudnék mondani.
A másik barát, akivel megszakadt a kapcsolatom lassan három éve. De kisbabát vár, megházasodott. Így félve, de felkerestem újra. Bizony csak miatta töltöttem le a vibert újra. És nehézkesen is, de van közös téma, hiszen lassan ő is anya. Nagy dolog ez.
Rettegés
Jön a fekete leves. Rettegni valamitől, vagy inkább várni. Halál. Elveszíteni valakit akivel nem is olyan régen, még hazafele futóversenyeztetek. Drága papi, beteg, rosszul van, minden nap erőlködés, félelem. Úgy teszem, azt mondom nem érdekel. De bizony ez nem így van. Az ember könnybelábadt szemekkel, hol zokogva gondol egy-egy szép pillanatra. Vágyom arra, éljen még, ne legyen rosszul. De lassan eljön a vég. Az a bizonyos fekete, vég. Amikor már, majd nem kel fel többé. Drága dédunokái is félve kopognak, sőt sokszor már megfeledkeznek róla, hisz szobájába begubózva várja ő is a véget.
Bevallom, nem csak neki nehéz, hogy sokszor, legtöbbször nem érti mi miért történik. Igazán átérzem, neki is nehéz. Kicsi még. Sok mindent a korától fogva nem ért. De az autizmus gyanú, hogy értelmezési gondjai vannak, nehezebb.
Nekünk, mint szülőknek igen megterhelő, mind lelkileg, mind fizikailag. Egy gyerek mellett amúgy sincs megállás soha. Nála ráadásul mindig toppon, készenlétben kell lenni.
A hisztik, dühröhamok kikészítenek. Leginkább engem. De apuka is besokall, amikor mondjuk nem tud tanulni a C jogosítványra.
Alapból erős személyiségű a kisfiunk, augusztusi, nem hiába. De amikor még tesó balhék is vannak. Plusz ugrálni mindig, mindig annak kell lennie amit szeretne. Persze próbáljuk megfogni, de nem egyszerű. Nem szeretnénk túlságosan elkényeztetni, de mit tehet egy anya, ha a gyerek nem hajlandó napokig enni, csak amit ő kigondolt? Vagy nem hajlandó a vizet meginni? Mit lehetne tenni?
Próbálunk játszani vele, megmutatni neki, hogy valójában milyen színes is a világ. Kimozdulni, kirándulni, a korlátait néha feszegetni, hogy merészebb legyen az életben. Úgy gondolom próbálunk, mi a családja, minden tőlünk telhetőt megadni, megtenni érte.
De sokszor úgy érzem elegem van, nem bírom tovább. Pedig tudom, mennem kell, csinálnom kell a dolgomat, vinni fejlesztésre még a déli legnagyobb melegben is. Játszani vele, itthon is próbálni fejleszteni. De egy-egy hisztinél, főleg amikor egész nap megy betelik a pohár nekem is.
Leszögezném, rengeteg, hosszadalmas kutatómunkám van ebben a cikkben. Használjátok bátran, terjesszétek!
Hova is látogathatnánk mi, akik oltásellenesek vagyunk, vagy éppen még várunk a csodára, hogy valaha vége lesz ennek a vírusnak? Felsorolok pár helyszínt, tippet, személyes kedvenceket is.
Duna part
Személyes kedvencem, hiszen ingyen fürdőzhetünk, s aki nem félti agyon gyermekét igazi örömöt találhat. Fagyizás, teraszon ebédelés akár. De legyen szó egy sétáról is.
Kisvác
Sződliget
Felsőgöd
Dunakeszi
Nagymaros
Verőce
S ezek csak azok a helyek, amiket biztosan tudok, hogy fürdés szempontjából is látogatható. Érdemes elnézni ezekre a helyszínekre.
Esztergom
Nem is olyan rég ellátogattunk ide, mert nagyon rég láttam a Bazilikát, melyet igaz csak kívülről lehet megnézni, plusz újjítják is folyamatosan, de igen jót lehet sétálni, és nagyon szép a kilátás.
Ugyan itt a Vaskapu kilátó, étterem is szuper hely, ahova nem kell igazolvány. Lehet hatalmasat túrázni is. Igaz mi nem túráztunk, mert a kiscsalád puhány.
A fent linkelt oldalon sok mindent olvashattok a helyről és címet, elérhetőséget is találtok.
Lupa-tó
Igen jót lehet fürdőzni, elvileg olyan mint egy tengerpart. Igaz még nem jártam itt, de több forrásból is értesültem, hogy nem kell védettségi igazolvány.
Csattolok nektek egy oldalt, ahol a jegyárakat meglehet tekinteni.
