Nem folytatás, összefoglalás az elmúlt 5 évről. Hogyan kezdődött? Mennyit fejlődött? A hogyan tovább…
Egy anya mindent megérez ami a gyermekével kapcsolatos.
Már amikor két évesen nem beszélt sejtettem, hogy Lali nem olyan, mint a többi gyermek. Már két és fél éves elmúlt, amikor egy felmérésen megállapították, hogy SNI-s. Sejtettem, volt egy megérzésem, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Aztán újabb felmérés, enyhe autizmus. Igaz, hogy diagnózist csak pszichiáter állíthatott fel, de úgy gondolom jobb tudni, mire készüljön az ember. Ekkor nyert értelmet sok minden.
Majd megállapították az autizmust. Megkapta a kódját is. 2022.01.19.-i dátummal megkaptuk a papírjait, miszerint F84.0 ( gyermekkori autizmus) áll fenn nála. Nem bánjuk, hogy végre a kezünkben vannak a papírok. Nem sokkolt, tudtuk, felkészültünk akkor már.
Szülőnek lenni mellette
Nekünk, mint szülőknek igen megterhelő mind lelkileg, mind fizikailag. Egy gyerek mellett amúgy sincs megállás soha. Nála ráadásul mindig toppon, készenlétben kell lenni. Bevallom, néha olyan fáradtak vagyunk, örülünk, ha végre ágyba huppanunk, nem hogy még egymással is foglalkozzunk. Ez persze szőtt némi vitát, feszültséget is néha.
A hisztik, dührohamok kikészítenek. Leginkább engem. De apuka is besokall, amikor mondjuk örül, hogy végre kinyúlhat egy hosszú nap után, mint egy pulóver. De ezek ellenére, imádjuk minden percét.
Fejlődés, fejlesztés
Miután megkaptuk a kódját, mivel az integráló óvódában nem voltak valami segítő készek, magánba hordtam heti szinten Lalit logopédushoz. Ez kevésnek bizonyult. A TSMT tornát ki nem állhatta.
Majd következő évben szegregált oviba, speciális oviba kezdett el járni.
Kétszeri hallásvizsgálaton voltunk, hetekig őrlődtünk, hogy nem hall rendesen, majd megnyugtattak minket, hogy bizony hall.
Ritkaság autistáknál, de Lali 1,5 évesen szobatiszta volt, 3 évesen ágytiszta is. Aminek hálát adunk mai napig.
Kb. 4,5 évesen indult be a beszéde. Halandzsa nyelv még mindig van, amit senki nem ért csak ő, meg maximum a kishúga. De már szépen használja a KÖSZÖNÖM, LÉGYSZÍVES, KÉREM, EGÉSZSÉHEDRE, JÓ REGGELT, JÓ ÉJSZAKÁT szavakat, mondatokat. És még sok más szót, mondatot is. Persze vannak hibásan kiejtett betűk, szavak még.
Nagyon elégedettek vagyunk a fékelmeink ellenére a speciális óvodával. Mindenről tájékoztatnak, mennyit, mit evett, milyen napja volt. Heti szinten, napi szinten fejlesztései vannak, hittan, logopédia, kutyás fejlesztés, lovaglás, torna. Nagyon szeret oda járni.
Felnőttek hozzáállása
Minden felnőttnek más a hozzáállása, amikor meghallja, megtudja, hogy Lali bizony autista. Van aki ledöbben, van aki tudomásul sem veszi. S persze van az elutasító és az elfogadó közeg is. Aki nem fogadja el Lalit úgy, olyannak amilyen, azoknál ezt megérzi, s nem kötődik hozzájuk. De aki elfogadja, s kíváncsi rá, azokhoz nagyon tud kötődni. Sajnos sokan akár csak utcán járókelők is képesek beleszólni a sajátos nevelésbe. Vagy mondjuk egy boltban, kiröhögni, kifigurázni, mert az én gyermekem vagy végig üvölti, vagy rohan.
Kötődés
Egy autistánál másképp nyilvánul meg a kötődés. Nálunk mondjuk csak fejre puszit engedett sokáig és általában oda is adott. Mostanában szokott szájra, arcra puszit adni. Szeret pacsit adni vagy kezet fogni felnőtt férfiakkal, melyet persze apukája tanított neki, sokszor már szólni sem kell neki, ha látja, hogy más kezet fog, férfiasan odalép, s nyújtja a kezét. Az ölelést javarészt elutasítja, de ha szomorú, esetleg boldog, örül, ő maga jön oda ölelést adni. De persze apához imád bújni. Leinkább abban nyilvánul meg a kedvelése, kötődése, hogy az illetőnek szívesen mutatja meg csecsebecséit, kulcsait, játékait, s persze pár alkalom után magától köszön és, hívja játszani az illetőt, vagy éppen beszélgetést próbál kezdeményezni.
Elvesztés, elhagyás, egyedüllét
Mondanám úgy, hogy tényleg toppon kell lenni. Bár nem panaszkodom, ha pár pillanatra egyedül marad, már javarészt tudja a szabályokat, s csendben elfoglalja magát. De persze előfordulnak gyerekcsínyek. Csokilopás, tészta dézsmálás, telefonturkálás.
Sajnos Lali két halálesettel is találkozott már. S nehezen dolgozza fel, hiányolja nagyon szeretteit, sokszor említi őket. Ebben próbálunk rugalmasak lenni, hiszen fontos, hogy tudja mi az élet rendje.
Napjaink
Lali tudja a hét napjait, tudja milyen hónap van, évszak van. Naptárban jelőljük minden nap a napokat. Minden nap átbeszéljük reggel, esetleg útközben, hogy mi fog történni.
Reggeli rutint jól ismeri. Persze minden reggel parádézik, hogy miért kell elmenni pisilni, miért kell kabát, vagy éppen miért nem kell kabát.
Óvodába úton sokszor gyakoroljuk, hogy hol lakik, kik a szülei, családtagjai nevét. De van, amikor megvitatjuk, ki mit álmodott.
Persze amikor megyek érte délben, ritka, ha nincs megint valamin hiszti, csapkodás. Általában az a probléma, hogy miért nem apa ment, vagy miért nem ehet fagyit.
Persze a délutáni alvást még javában igényli így öt évesen is. De kelés után mindig van dühöngés, hogy azonnal, de rögvest induljunk a hugiért. Persze amiután hugi is itthon van megy a vitatkozás közöttük, szinte folyamatosan.
Esti rutint is nagyon ügyesen megtanulta, végre nincs minden este cirkusz azon, hogy bizony fürdeni kell. És bizony nincs 8 után mesézés. Ügyesen el is alszik, persze éjjel majdnem mindig apa mellett köt ki.
