Ez is egy régebbi írásom, de a lényeg, hogy vannak még emberek, akiket a szívük vezérel. Van még remény!
Elősször is,képzeljétek.
Nekiállok a szokásos ruhamosásnak pénteken. Nagy lavor gyerek ruha, nagy lavor fehérnemű, nagy lavor felnőrt ruha. Jó akkor kezdem a mi ruháinkkal. Megy a mosás.
Egyszer csak centrizés közepette kattog. Egyre hangosabban. Jó, inkább leállítom.
Kiveszem a félig vizes ruhákat. Jöhet egy üres, sima centri.
Kattog,majd bőg,és ennyi,meghalt. Bevallom a világ omlott össze bennem, rengeteg ruhával a hátam mögött. Hozzá teszem ez a gép volt életem első, saját mosógépe.
Párom hazajön, nézi, ékszíj elromlott. Na mondom fasza. Nem lehet hozzá már kapni, csak nagyon drágán. (Megjegyezném, párom igazi ezermester, de nem tudta volna megcsinálni.)
Anyuékhoz átmentem kimostam legalább a gyerek ruháit. De kell egy mosógép, pénzünk nincs rá most. Mitévők lehetnénk?
Agyalás, mi lenne jobb
Mi más választás lenne, mint megpróbálunk kérni gépet, hiszen egy éves gyerek mellett van mosás bőven. Ami kézzel nem a legegyszerűbb kimosni plusz idő hiánya is van. Valljuk be őszintén egy, egyéves által összemaszatolt ruhát kézzel mosni, amiből hatalmas lavornyi van. Nem a legegyszerűbb.
Hát facebookon több csoportba is irtam. Senki nem segít. Elveszett a remény bennem, mikor már minimum két napja keresgéltem és kézzel mostam, amennyire időm, energiám engedte.
DE A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA!
K. Tünde segített nekünk, kaptunk tőle egy régebbi tipusú whirlpool mosógépet. Ezúton is ezer hála neki, reggel első dolgom volt tesztelni.
Mi a tanulság?
VANNAK MÉG EMBEREK AKIK SEGÍTENEK ÉS VAN SZÍVÜK!