Inmár diagnózissal, kételyek nélkül is autista a kisfiam. Nem bánjuk.

Ami eddig történt

Megkaptuk a diagnózist a pszichiátertől, nagyon nehezen elintéztünk minden fontos támogatást, fejlesztésért harcoltunk. Két halál esetet is átvészeltünk. Beszédbeindulás.

Halálesetek egy autistánál

Nagyon fontosnak tartom erről is beszélni. Hogy legalább tudjátok, mire számíthattok.

Meghalt a dédi papája, akivel elég szoros volt a kapcsolata. Rendszeresen ment be hozzá a szobába köszönni, volt amikor együtt tévéztek is. Dédi halálát kicsit könnyebben dolgozta fel. Voltak láthatóan túl nyugodt, depressziós időszakai, sokat járunk mai napig a temetőbe. Mindig viszünk virágot, rajzot, képet. Mikor mit szeretne a gyermek. Van, hogy ő kéri, hogy menjünk a temetőbe.

Meghalt a mamája, nem tudott igazán elköszönni sem. Jobbnak láttuk apukával, ha nem látja úgy a mamát. Vele olyan szoros köteléke volt, hogy ha mama rosszabbul volt, Lali biztosan beteg volt. Vagy ha mama kórházba ment, és megnyugtatásul nem látta már aznap, bepisilt éjjel. A halálát is megérezte. Mikor mondtam neki, mama már angyal, már nem fáj a lába, dereka, hasa. Láttam a szemeiben, nem fogja fel. 2-3 nap után jött a java, felfogta, hogy nem látja a mamát, s a dédivel van. Jöttek a dührohamok, hisztirohamok, extrém akaratosság. S képzeljétek az addig nem beszélő autista kisfiunk egyre több szót kezdett mondani. Kellett két hét mire lecsillapodott szegénykém, a temetés után, mikor megmutattam neki, hol a mama, kicsit könnyebb lett neki is.

Fontos megérteni, mit érezhet ilyenkor egy autista. Nehezen fogta fel, hogy mamának, dédinek már nem fáj semmilye, jobb nekik már. Nagyon sokszor emlegeti őket.

Beszédbeindulás

Mint olvashattátok, igen beindult a beszéd. Mondhatni olyan lett a gyerek, mint egy szivacs. Lehet ciki, nekünk vicces, amikor az apja azt mondta: „Szar szagú a Lali. – a gyerek válaszolt rá: „Nem szajszag Apa.” Rengeteget nevettünk rajta, sőt videó is készült. Most már megkérdezi, ha valami érdekli, hogy: „Mi?” Rengeteg szót próbál kimondani, sőt, sokszor már valósan lehet vele beszélgetni.

Heti rendszerességgel járunk a logopédusunkhoz. Sok fejlődést elért nála. Valamint most már az óvodában is kap rendszeres fejlesztést.

Óvoda

Szokásosan 2 hét ovi – 2 hét itthon. A fránya betegségek. Csak a hányás kerülne el végre. Ámen.

Még mindig szeleburdi az oviban, de sokat fejlődött. Már ügyesen utánozza az esetleges táncot, tapsolást.

Mivel diagnózisa van, és igénybe vettem rá a gyodot így ebéd után járok érte. De teljesen betudtuk illeszteni ezt a mindennapokba. Volt nyílt nap is, ahol együtt kreatívkodtunk. A rajzolása is sokat fejlődött. A répát mondjuk már sokszor felismerhetően rajzolja le.

Elvittük őt cirkuszba is. Tetszett neki, bár hosszúnak bizonyult számára a műsor. Ügyesen tapsolt amikor kellett. Figyelte a nézők reakcióit is. Sőt a zene tetszett neki legjobban tán, még táncolt is.

Életében először vágta le fodrász a haját, amit ő kért. Annyi, hogy apa ott volt mellette végig.

Mint látható igazi kis vigyorgó, nála ez a mosolygás. Imádjuk. Igen ő a Mi autista kisfiunk!