Ez egy nem mindennapi cikk lesz. A lényege az, hogy milyen is lett a világunk covid alatt.

Történet a következő

Sokan tudjátok, csütörtökön általános megfázás tüneteim voltak, betudtam annak, hogy sok olyan személlyel találkoztam aki most volt beteg, vagy éppen csak náthás. Péntek, az óvodában farsang, amire az autista kisfiunk majd két hete készült. Ekkor már kicsit rosszabbul voltam, de még mindig bírtam talpon. Majd 10 óra tájt hívtak az óvodából, kisfiunk hányt, hőemelkedése van. Rohantam érte. Azonnal hívtam a háziorvosainkat. Engem beutaltak pcr tesztre. Melyről elsőnek lehet elírás miatt azt hittük pozitív, de orvos aszisztensét megkérdezve kiderült, hogy negatív. Ekkor már jeleztem az óvodának. Inkább tegyenek óvintézkedést.

Hidegzuhany

Amikor azt hiszed megfogják kérdezni, miben segíthetünk, ha bármire szükségetek van szóljatok. Akkor vagy leszarják a fejed, így csúnya szóval, vagy éppen te leszel a rossz hunyó. Mert mi az, hogy bemerted igy vinni a gyermeked az óvodába. Amikor tünetmentes volt. És miattad nem tudják vinni a gyermeküket ők se. Pedig ez saját döntésük, hiszen nem tették kötelezővé az óvodában eddig, hogy ne menjenek.

Persze abba nem gondolnak bele, amikor a három éves autista kisfiad olyan szinten beteg, hogy már-már azon gondolkozol, mi lenne jobb, bevinni a kórházba, vagy sem, hogy neked ez milyen érzés.

Nyavajog a népség, megaláz, meggyaláz, elhord mindennek, pedig az ő gyerekük egészségesen viháncolt a farsangon, míg a tied sírt otthon, miért zavarták haza.

Persze megértem én minden szülő aggodalmát. De ítélkezés helyett, mi lenne, ha egyszer inkább kérdeznétek, vagy hálát adnátok, hogy jeleztem, mik a lehetséges fennálló dolgok.

Ugyanitt gondolkozzon el, a Magyar nép, milyen világot élünk, a covid óta!

Jelentem sokkal jobban vagyunk, holnap konzultálok orvosainkkal. És aggódunk tovább, mivel, most már másfél éves kislányunk is lázas. Valamint kisfiunk alig eszik, iszik.