Segítség! Autista a gyerekem? Folytatás 4. rész

Igen pszichiáteri szakvélemény alapján is autista.

Mi történt a legutóbbi cikk alapján?

Voltunk Pesten a Heim Pálban újabb hallás vizsgálaton, ahol hidegzuhanyként ért a sokkhatás, hogy ennek a gyereknek bizony semmi baja a fülével. Pedig a Váci vizsgálat után mindenre is felkészültem, felkészültünk.

Vittük őt a pszichiáterhez, Dr. Párt Saroltához Vácra, ellátott minket tanácsokkal, megfigyelte a gyermeket, játszani próbált vele. De Lali nem volt együttmüködő.

Hordjuk őt TSMT tornára, itthon tornáztatjuk, egyre többet fejlődik, már kimondja a torna betanító nevét is, Ildi- avagy, ahogy ő mondja Ídi. Hát olyan büszke vagyok rá!

Hordom minden szerdán logopédushoz, persze magánban, hiszen az óvoda semmilyen fejlesztést nem ad. Rengeteg új szót facsart ki Kata belőle. A fejlesztéseken javarészt játszanak, nem beszél. De itthon sorra jönnek az új szavak.

Kocsi-ko, Mama, Papa-baba, Baba-baba, Mese-baba, Inni-inne, Hamma, Hab, Ne, De, Meleg-zsizsi, Apa-aba, Pipi, Pápá. Bevallom hirtelen ennyi jut eszembe. Tanulja a bal-jobb oldalt. Rengeteget fejlődött a legutóbbi cikk óta.

De sajnos vannak düh, hisztirohamok is. Általában hazahozza az oviból is a feszültséget. Van egy kis alvászavara, melyre homeopátiás bogyót ajánlott a doki, Sedatif pc.

Az oviban.

Mi általában úgy vettük észre, sosem játszik. Próbáltak nyugtatni, jó gyerek, játszik, próbál barátságokat kialakítani. Lássuk képekben.

Gyümölcsöt készülnek enni.
Ebédel
Ez az ami minket aggaszt, csak nézi, ahogy játszanak, ő nem játszik

Bezzeg, ha itthon raknék elé ilyen kaját, dühben törne ki, hiszen még mindig nem a legjobb evő, de biztató, hogy 1 hónap alatt hízott 2kg-t, így most már 13kg. Igaz teljes decemberben nem volt oviban, hiszen szokásosan beteg volt, most januárban meg 2,5 hetet bírt menni, megint náthás.

Jelenleg kezdünk békességben lenni az óvodával, óvónőkkel, rájöttek, hogy anyatigris, apatigris, ha beindulnak nincs megállás.

Diagnózis.

2022.01.19.-i dátummal megkaptuk a papirjait, miszerint F84.0 ( gyermekkori autizmus) áll fenn nála. Nem bánom, hogy végre a kezünkben vannak a papírok. Nem sokkolt, tudtam, felkészültem. Fáj a szívem, de tudom, mi úgy neveljük, ahogy telik tőlünk, szerintünk és szerinte is jó szülők vagyunk, mások véleménye meg csak vélemény marad. Szeretjük, ugyan úgy a mi csepp fiunk marad.

Figyelmetekbe ajánlom többi cikkeimet is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük