Sokan tudjátok, hogy családunk min megy keresztül már évek óta.
RÁK
Bizony sajnos jelen van, mindenkiben, mindenhol. Csak éppen nem mindegy hol, az élet mely szakaszán vág fejbe a tudat, hogy benned, benne, bárkibe akit szeretsz. Ott kapirgál, mint egy kiscsirke, a tudat, hogy bármikor előjöhet, tested, szervezeted bármely pontján.
Sokatok tudja, hogy anyukám már évek óta harcol, küzd ezzel a mocskos kórral. Nincsenek is szavak erre a dologra. Ki daganatnak, ki ráknak, ki rosszindulatúnak, ki másnak hívja.
Kemoterápia
Soha senki nem fogja elmondani a valóságot. Hogy amikor elsőnek kapta, mindenki csodálta, milyen harcosként tűri.
De mikor már egy áttétet próbálnak legyilkolni eme csodálatos, mégis romboló módszerrel. A szervezet nem úgy harcol.
Egy ilyen terápia után az immunrendszered egyenlő lesz a nullával. Igaz bár nem én kapom, én csak egy külső, igen is közeli szemlélő vagyok. De azt kell mondanom, nem elég, hogy lerombolja az illető szervezetét, egészségét a földbe döngöli, ágynak veri szó szerint, még a családi összetartásnak is betesz. Házasságot rombol, széthúzza a családot, a gyerekek meg mit sem értenek, hisz kicsik, fiatalok ehez.
Egy idő után vannak akik feladják, elfáradnak, s nem vágynak másra, mint hogy a szerettük újra boldog, fitt, egészséges legyen.
Depresszió
Úgy gondolom, nincs olyan rákos, kemoterápiát kapó személy aki ne lenne egy picit is depressziós. Kinél gyengén, kinél erősebben jön elő. Van ki belátja, hogy szakember segítsége kell, van ki elutasítja.
Hiába mi külső szemlélők látjuk, tudjuk, ha maga az illető nem vallja be magának. Mást nem tudunk tenni, mint támogatni, noszogatni a jobb dolgok felé, nem szabad hagyni, hogy feladja.
Utószó
Senkinek, de senkinek, a legrosszabb embernek a világon sem kívánom azt, hogy végignézze, hogy bármely szerette ilyenen esik át.
Hogy erősből, erőtlen, gyenge lesz. Hogy magabiztosból, önbizalomhiányos. Azt végignézni, hogy mást nem tud csinálni, mint aludni, feküdni szerettünk. Borzalmas, nincsenek rá szavak.
De hiszek, hiszek benne, hogy ezt is túléli, hiszen nem is oly rég, két éve műtötték, hiába újjúlt ki a rák, ez a mocsok, ő ki fog tartani, mert van miért élnie!
S én bizony fogni fogom kezét, ahogyan ő fogta egykoron enyém.