Bevallom megrémít így fél év után is a tudat, hogy autizmus gyanúval szaladgálunk ide-oda.
Voltunk azóta hallásvizsgálaton, Vácon, ahol ugyanis hidegzuhanyként ért minket, hogy nem hall jól.
Bizony, amíg mi a szülei, nagyszülei azt gondoltuk hallásával nincs gond, úgy néz ki mégis van. Persze néha, amolyan süket fülekre találtunk, de melyik gyerek nem játsza ezt el?! Dobhártyák, mandulák épek, de viszont a hallásvizsgálat alapján bal fülére alig hall. Persze azonnal, sürgősen továbbirányítva Pestre, Heim Pál Kórházba, ahova 21.-re kaptunk időpontot.
Szülői konzultáció a pszichiáternél
Bevallom bizakodó voltam, hogy elzavar, mondván nincs ezzel a gyerekkel semmi baj. Mindezidáig. Hidegzuhanyként ért, újfent a mondat: „Hajlamos lehet az autizmusra. Erős a gyanú.” Persze abban maradtunk, szeretné látni a gyermeket két alkalommal, megismerné, megfigyelné, felmérné a helyzetet. Én, mint szülő bizakodom, hogy addigra a beszéd beindul nála. Hiszen azóta sem beszél, pedig bizony már három éves nagy fiú. Aki megkezdte az óvodát. Javasolt számára TSMT torna, melyről korábban már tájékozódtam, de mivel nem javasolták, egyetlen szakember sem, így nem kezdtük meg.
Óvoda hozzáállása
Jaj drága olvasóim! Lenne mit taglalnom, bizonyára sokan tudjátok melyik óvodába kezdett Lali járni, hiszen integrálhatónak tekintették Pesten. Bevallom többet, nagyobb szakértelmet vártam, hiszen mindig olyan bájosan foglalkoztak Lalival a látogatások során, de hát ez beszoktatáskor másképp volt.
Persze vannak problémák a gyermekemmel, nem tagadom, nehezebb vele. De nem hinném, hogy az ő érdeke az lenne, hogy húzzuk-vonjuk a beszoktatást amíg csak lehet. Ismerem a gyermekem, számára az a legjobb, mihamarabb beszokik az új napirendbe, közösségbe. De az óvoda nem így gondolja, mellette kijelentve, semmibe véve családi életünk, a hugicát, Tinát. Hiszen ő egy éves, nem tudom kire bízni. Lehet a nagyszülőkkel dobálkozni, meg apukával, de mindenki dolgozik, és apuka utolsó szabadnapjait vette ki a beszoktatásra, melyet az óvónő semmibe vett.
Persze vannak pozitívumok is, hiszen Lali szeret menni, hamar megtanulta a reggeli rutint, cipőátvétel, pisilés, kézmosás. És imád játszani az új óvónénivel, akivel úgy veszem észre szimpatizál. S persze mivel Lali nem csúnya kisfiú az egyik kislány is kiszemelte.
Én reménykedem benne, hogy a közösség nagy fokú változást fog hozni Lalinál. Bár azt én sem értem, hogy miért tartják aggályosnak az óvodában, hogy nem beszél, hisz saját magam tapasztaltam meg, hogy a 6 beszoktatós gyerekből csupán kettő beszélt egy keveset, s az se volt teljesen érthető.
A közösség változásában én is csak reménykedni tudok, ha másnem meg lesznek szorongatva egy anyatigris által.