Ha valaki megkérdezi, mi a boldog párkapcsolat, házasság titka, még nagyanyáink is ezt a szót emlegetnék: KOMPROMISSZUM
A vitákban, veszekedésekben a kompromisszum a vitarendezés egy olyan formája, ahol az eredeti célokból és/vagy kívánságokból kommunikációval és a többszörösen megváltoztatott feltételek kölcsönös elfogadásával alakul ki az a bizonyos megegyezés. – Nos valahogy így lehetne leírni, érthetően.
Fontos, hogy legyenek közös célok, közösen tervezett életút. Mondjuk ház, házasság, gyerekek, kisállat, autó, stb.
Szintén fontos lehet még a megeggyezési kézség, melyet nyugodtan kimerek jelenteni, nem mindenkinek van.
Fontos tudni, hogy a „te engedsz annyit, akkor én is engedek ennyit” dolog egyszerűen lehetetlen, hogy működjön. Mert az egyik fél mindig többet fog akarni. Ez maximum a piacon működhet amikor utánnad kiabálja az árus, hogy „jól van na vigyed 1500-ért”. Sokszor már a piacon sem jön be ez a módszer. Legalábbis apámat ismerve nála biztosan nem.
Az emberi kapcsolatok színesek és bonyolultak, sokaktól hallottam már ezt a fajta megállapítást. De idő kellett, majd öt év, mire rájöttem. Hiába mondják, hogy „mint két tojás” vagy „a zsák megtalálta a foltját” és a „két hülye egy pár”. Ideig-óráig biztosan így is hiszitek. Mivel az a bizonyos rózsaszín köd mindent eltakar. Boldog vagy, friss a dolog, van miről beszélgetni, van hova eljárni, stb. Friss kapcsolatnál mindkét fél legfőbb vágya, hogy együtt legyenek, minnél többet. De később másak lesznek a vágyak, kívánságok. Mikor már gyerek van, őket is figyelembe kell vennetek.
Például nem biztos, hogy ha úgy állapodunk meg, hogy egyik nap te mosogatsz, másik nap én, attól egyensúlyban leszünk. Hiszen tudni kell a féfiak legtöbbje azt gondolja, ez a nő feladata, plusz még nem is igen szeretnek mosogatni. Valami csoda folytán, mintha tartanának tőle. Életszerűbb, előremutatóbb azaz egyezség, hogy te ágyba hozod a kávét minden nap, – már ha kávézik az illető, de ha nem ott az ágyba reggeli lehetősége is, amit valljunk be, minden nő imád, – akkor én meg elmosogatok minden nap. Ehhez komolyabb megfontolás, egymás mélyebb ismerete, tartalmasabb kommunikáció szükséges. Ami sajnos sokaknál nem működik. Nálunk is úgy gondolom, a kommunikáción bukik el a dolog. De dolgozunk rajta. Sajnos vannak akik alapból zárkózottabb emberek, az olyanonak nehezebb lesz megnyílni, még maguk elött is. De ez már jobban elvezet a kompromisszum eredeti, valódi jelentéséhez.
Tudni kell elengedni, feladni. Elengedni az elveid, sérelmeid, a „nekem van igazam” kényszert.
Tudni kell elfogadni. Elfogadni, hogy párunk, férjünk, feleségünk, szerelmünk más ember, mint mi. Másak az igényei, elvárásai. Tiszteletben tartani, az ő elveit.