Ez a bejegyzés most inkább egy lelki szemetes, érzések, érzelmek. Miről is van szó?
Szavak
Legyen az egy bántó szó, vagy csak egy célzás. Szívembe üt. Merül fel bennem a kérdés, ki vagyok én, nem vagyok sehogy sem jó?
- Senki vagy.
Gyötörve üt szívembe, lelkem mélyébe a tudat, ha senki vagyok nem lehet semmi szavam. Hát elhallgatok, nem szólok többé már, ha valami bánt.
- Meghíztál-lefogytál.
Kérdem megint én. Hogyan vagyok akkor jó? Diéta, diéta hátán, nehezen lemegy 10+ kg. De mindhiába,megint új ruhákat kell neked venni, drága. Diéta abbahagy. Feljön 2-3kg. Lecseszés, nem diétázol, nehéz vagy. Sorolhatnám.
Rengeteg bántó szó, mondat, célzás hagyta el a számat. De mégis utánna átgondolom. Hát van akinek mégis más a gondolkodás módja. Nem bánja meg, újra használja. Nem bánom, megtanít az élet az igazi fájdalomra.
Tettek
Milyen tettek lehetnek, melyek megpecsételik egy nő életét? Inkább nem sorolom. Tudja minden nő, esetleg fiú, férfi, hogy nincsenek egyedül! Vannak hol törnek a tányérok, üvegek, poharak. Nálunk egy vitát a palacsintaserpenyő, esetleg kocsi bánja. Bizony, új autó, azaz használtan vett, de nálunk nem rég óta van, szép rúgás általi horpadással. Még mindig jobb, mintha engem rúgtak volna.
Italozás, ugyan kell neki is a szabad idő. De nekem mikor jut? Jutna, de nekem a gyermekeim az elsők, hisz anya vagyok! Egy idő után neki jut minden hétvégén, ha másra nem is egy-egy sörre. De rám nem jut havi egy órácska sem. Hisz gyerekeink vannak, mondván nem másnak csinálta őket. Ugyan már! Minden nő velem ért egyet! Szükségünk van a párunkra, férjünkre is! Nem csak a gyerekeink apjára. Amíg mi nők, anyák, feleségek, nők vagyunk, addig sok férfi leragad egy szerepben.