Egy anya mindent megérez ami a gyermekével kapcsolatos.
Először is leszögezném, hogy ez nem olyan megszokott cikk lesz, mint a többi. Saját és más szemszögből is bemutatom, milyen az amikor egy anya megérez valamit a gyermekével kapcsolatban.
Igaz, hogy tudományosan nem bizonyított, hogy egy anya megérzi az esetleges rossz vagy éppen jó dolgokat. Bár mind az én, mind több ember elmondása szerint létező dologról beszélünk, vannak akik nem hisznek benne. Ezek általában azok az emberek, akiknek nincs gyermekük, vagy nem olyanok a szülő-gyermek kapcsolataik, nem szorosak, nincs erős kötelék.
Sokszor, ha épp nem is hiszek a megérzéseimben, mindig figyelek rá. Így volt az, hogy első terhességnél lányra számítottam-fiú lett, s másodiknál épp fordítva. Vagy éppen egy munkával, cikkel, személlyel kapcsolatban, ha megérzéseim vannak, akkor is figyelek rá, hiszen valamit üzenni akar a belső énem. Igaz, hogy van amikor nem hallgatok megérzéseimre, így volt a kislányunk születésekor, hisz mikor megláttam annyira Mária nevet adtam volna neki, de nem tettem.
Vannak nők akik azt mondják, megérezték, hogy terhesek. Igaz nálam nem így volt, bár valahol belül tudtam. Nálunk párom hamarabb megérezte gyermekeink érkezését, mint én. Van aki megérzi, hogy az nap fog szülni, hát nálam ugyan olyan napnak indult mindkettőnél.
Az én megérzésem
A napokban, megéreztem, hogy kisfiunkkal lehet nem minden klappol. Már amikor két évesen nem beszélt sejtetem, hogy ő nem olyan, mint a többi gyermek. Már két és fél éves elmúlt februárban, amikor egy felmérésen megállapították, hogy SNI-s. Sejtettem, volt egy megérzésem, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Aztán tanulva mások hibáiból újabb felmérés, igaz hogy csak gyanú, amivel érdemes tovább, más szakemberekhez fordulni, enyhe autizmus. Igaz, hogy diagnózist csak pszichiáter állíthat fel, de úgy gondolom jobb tudni, mire készüljön az ember. Nem ért sokként, ahogy említették, hiszen pont a napokban említettem páromnak, hogy szerintem ez lehet néhány problémánk forrása. Ezek alatt érteném a dührohamokat, nem beszélést, nem néz a szemünkbe, stb… Szerencsére nem szükséges mégsem speciális bölcsődébe járnia, így megkezdtük az óvodai beiratkozást is. Imádni fogja szerintem, hiszen kedvenc meséi az óvodákról szólnak.
Tippek
- Bízz magadban! Hiszen csak te magad tudhatod, mi a legjobb számodra. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne hallgasd meg a családod vagy barátaid tanácsait, ugyanis azok sokat segíthetnek, ha döntés előtt állsz. De ne feledd, a döntést mindig neked kell meghoznod. Ne más hozza meg döntéseid, biztasd gyermeked is, hogy higgyen magában.
- Vedd észre képességeidet! Csináld amit szeretsz! Figyeld meg, mi történik, ha megérzéseidre hallgatsz, így legközelebb már egy gondolatból tudni fogod, mit kell tenned egy adott pillanatban. Hallgatnod megérzéseidre, vagy éppen ellenkezőleg?
- Ne rágódj előre a jövőn, nem tudatod mi fog történni holnap, vagy egy hét múlva. Persze azért legyenek céljaid, terveid. Az anyai ösztönök már benned vannak, még ha nincs is gyermeked, ott rejlik benned.